Helló, Vona vagyok — és mindig éhes

Üdv mindenkit a frissen létrehozott blogomon.

Előre elnézést kérek — fogalmam sincs, hogyan kell jó blogot írni, vagy hogyan kéne ezt rendesen csinálni. Most épp csak kiírom, ami a fejemben van. Nem nagyon fogok figyelni arra, mi praktikus, milyen szabályok léteznek (léteznek egyáltalán? biztos, hogy igen), vagy mit kéne követnem ahhoz, hogy profinak tűnjek.

Tisztázzunk valamit: semmi kedvem profinak tűnni — részben mert nem vagyok az, részben mert a terv egyszerűen az, hogy magamat adom nektek, semmi mást. Nem akarok megfelelni senki elvárásainak, és nem akarok semmilyen szabályt követni. Az élet túl rövid ahhoz, hogy azzal töltsem, hogy mindenkinek meg akarok felelni. Úgyhogy ezek a bejegyzések semmit és senkit nem fognak figyelembe venni — egy dolgot kivéve: azt, ami a fejemben van.

Most, hogy ezt letudtam, térjünk rá, miért is vagyok itt.

Mindenkinek megvannak a maga gondjai és küzdelmei — azok, amelyek a világ legnagyobbjának érződnek, függetlenül attól, hogy másokéhoz képest hol állnak. A sajátod mindig a legerősebbnek fog tűnni.

Egészen átlagos életet éltem eddig. Ó, várj — előbb illene bemutatkoznom. Szóval: Vona vagyok (igen, először a valódi nevemet kezdtem írni, de kitöröltem — maradjunk a becenévnél), 35 éves, férfi. Magyarországon születtem, és ma is itt élek. Igen. Egy éhes magyar vagyok. Magyarul ez egyáltalán nem vicces, de angolul talán nevetést csal az arcra. Én is nevetek rajta.

Tavaly szeptemberig úgy éltem az életem, ahogy mindenki más. Felnősz, dolgozol, megvannak a hibáid, vannak problémáid, amelyeket valószínűleg magadban kéne rendezned (kinek nincsenek?), és élsz. Miközben élsz, azt csinálod, amit szeretsz (ideális esetben), és próbálod jó irányba terelni az életed. Most nem akarok a mentális és érzelmi mélységekbe belemenni (később foglalkozom vele, ha van rá igény), de mindig próbáltam fejlődni és jól csinálni az életet — még ha nem is mindig sikerült. Sok minden hatott rám, ami az ideálisnál rosszabbá tette az életem, egészségileg és lelkileg egyaránt. Mindig dolgoztam rajta, váltakozó sikerrel.

Most visszanézve rájövök, hogy talán nem kellett volna fiatalon ennyire erőltetnem — mert épp ez vezetett a bukásomhoz. Folyamatosan azon rágódtam, miért nem vagyok már annyira mentálisan tökéletes, amennyire szerintem lennem kellett volna. Később jöttem rá, hogy minden tapasztalat kérdése — nem lehet kierőltetni.

Nos. A tapasztalat végül megjött. Sajnos, vagy nem is annyira sajnos. (spoiler: nem is annyira sajnos.)

Az történt, hogy 2025 szeptemberében kilyukadt a vastagbelem, és csak órák kérdése volt, hogy a tartalma kiömöljön a hasüregembe, ami hashártyagyulladást okozott volna. Mélységesen hálás vagyok az orvosoknak, akik megmentették az életem. Akkor még fogalmam sem volt róla, hogy az életem alapjaiban fog megváltozni — és hogy soha többé nem lesz a régi.

Valószínűleg sokat fogok még írni arról az időszakról. Akár 100 oldalt is tudnék most írni, de kétlem, hogy sokan akarnák mindezt végigolvasni. Nem hazudok: nehéz volt. És megérte? Igen. Megváltoztam. És hálás vagyok a sorsnak érte — nem hiszek a véletlenekben. Idővel részletesebben is belemegyek. Ez az első bejegyzés csak bemutatkozásnak indult. Lehet, hogy kissé túlléptem a szokásos bevezető hosszán. (Van erre egyáltalán szabály?)

A lényeg: mindezek miatt a teljes életszemléletem és az egészséghez való viszonyom 180 fokot fordult. Teljesen egészséges étrendet és életmódot akarok felépíteni magamnak, és ezt az utat a legelejétől szeretném dokumentálni. Jó eséllyel most csak magamnak írom ezt, és soha senki nem fogja elolvasni — és ez teljesen rendben van. Azzal a szándékkal kezdtem bele, hogy a saját életemen és tapasztalataimon keresztül másoknak segítsek. Ha soha nem jut el senkihez, akkor legalább kiírtam magamból, és ettől lelkileg könnyebb lesz feldolgozni.

Néhány szóban a terv: egészséges étel, egészséges életmód, egészséges gondolkodás — és végső soron egy egészséges, hosszú élet. És ha ezzel a blogprojekttel akár csak 1 emberen is segíteni tudok, valóban pozitív hatással lenni az életére, akkor már megérte mindezt elkezdeni.

Egy dolog számít — na jó, kettő. Hogy mindig kibírhatatlanul éhes vagyok, és hogy Vonának hívnak.

Legyen szép és egészséges napod! Vona