Hullámvasút egy héten át

Sziasztok!

Megvolt az első teljes hét az új albérletben. Még erősen szoknom kell, de majd belejövünk valahogy :D Kaja terén is mozgalmas volt — tartalmazott egészséges és egy kis junk kaját is. Megmondom őszintén: nem arról van szó, hogy nem bírom ki, mert simán kibírnám, nem nagy nehézség, csak jólesik néha. Merthogy a két műtét között nem ehettem ilyesmit, tehát kábé 9-10 hónapja nem is ettem semmi csúnyát. Úgyhogy most jólesik ezzel az új bélrendszerrel megkóstolni és újra átélni a régi ízeket. Persze mértékkel mindent — nem szabad túltolni, és nem lesz gond belőle.

Pont a minap olvastam egy cikket a neten, hogy egy kutatás szerint a fiatalabb generációnál — igen, a saját generációmat, a milleniálokat még fiatalnak tartom xD — viszonylag gyakori sajnos a vastagbélrák. A tanulmány szerint ennek az az oka, hogy rengeteg junk foodot, gyorskaját, ultrafeldolgozott és előre elkészített ételt esznek az emberek, és persze ebben egy csomó más tényező is közrejátszik, például a mozgásszegény életmód. Szóval ezzel az új projekttel — legalábbis elvileg — meg tudom előzni azt a csúnya betegséget. Ez is a lényege ennek az új étrendnek. Jó érzés volt ez a felismerés, hogy végül is jó irányba haladok.

A múlt heti étkezéseimről nem akarok túl hosszan beszélni, de azért részletesen elmondom — csak nem túl bőven. (Amúgy nem szeretném mindig ennyire kivesézni, mert nem tudom, mennyire érdekli az embereket, de egyelőre még belemegyek a részletekbe :D)

A hét úgy kezdődött, hogy beütött az agyamba az ázsiai vonal, így született egy kis szójaszószos, csirkés, tojásos rizs. Egész jó lett, azelőtt még nem csináltam ilyen formában, és meglepően bejött. Annyi kiegészítés, hogy evés közben azért eszembe jutott, hogy valami roppanós elem jól jött volna bele — mondjuk valami zöldség, hagyma. De sebaj, majd legközelebb. Borsót is akartam bele tenni, de végül elvetettem az ötletet, mert nem tudom, mennyire tolerálja még a héját a belem.

Aztán jött egy gyorsított verzió, mert nem maradt sok időm főzőcskézni: egy zacskós koreai ramen, amit feldobtam saját szójaszósszal és két tojással, amit főzés közben ütöttem bele. Bejött összességében, bár a tojást elrontottam — nem az az állag lett, amire számítottam. Na, majd legközelebb.

A hét közepén jött egy jó kis magyaros paprikás krumpli — csak nem virslivel csináltam, hanem sonkával, plusz néhány apró kolbászkával is megbolondítottam. Állat volt így. Bár szerintem ezt is elrontottam kicsit, mert egyáltalán nem volt igazi paprikáskrumpli-íze. A sztori az volt, hogy túl leveses lett, és be akartam sűríteni — gondoltam, teszek bele tejfölt. Hát nem volt jó ötlet xD

A héten aztán megérkezett az első junk food, egy gyros tál formájában. Bár nem tudom, mennyire számít az igazán annak, mert a hús friss volt, és semmi kifogásom nem volt ellene — csak az olajban sült krumpli lehet nem a legjobb. Na mindegy, rettentő rég ettem már gyrost, úgyhogy jólesett.

Ezt egy szalámis pizza követte... igen, itt már kezdett elkapni a lendület (spoiler: lesz még junk food a héten xD). Utána egy kis csirkecomb krumplipürével, amit az anyósom készített — a szokásos otthoni ízek, tökéletes, ahogy lennie kell.

A hétvégén a feleségemmel elmentünk sétálni, és ettünk a Duna-parton egy kis lángost. A magyaros lángosnál nincs jobb, tejföllel és sajttal — csak én, egészen véletlenül (nos, mennyire is véletlen ez xD), bacon-darabkákkal és cheddar sajtszósszal ettem xD Mit mondjak, elég újító ízvilág volt, haha. Még sosem ettem lángost mozis cheddar-szósszal. A feleségem meg is jegyezte, hogy mindig valami hülyeséget próbálok ki — és tényleg, így van 😀

Ahogy ígértem, a hét végén lezártam egy kis junk food-dal: ugyanott, a Duna-parton, egy sajtburgerrel és édesburgonyával. Az egyetlen bökkenő az volt, hogy mielőtt enni kezdhettem volna, egyesével kellett lekapargatnom a szezámmagot a buci tetejéről — csodás élmény. Mire végeztem, kihűlt, és nem is volt valami kiemelkedő íze, inkább átlagos volt. Na mindegy. Azt már nem is részletezem, hogy pár sör is legurult ebben a nagy melegben. Szóval, visszagondolva, lehet, hogy nem volt egy túl egészséges hét — vagy hát valahol egálban volt, mondjuk úgy :D Jövő héten jobban odafigyelek, esküszöm!

Amúgy egy csomó minden járt a fejemben a héten. Állandóan pörögnek bennem a tervek és célok, alig győzöm jegyzetelni. Például az jutott eszembe, hogy talán jegyzetelnem kéne, mit eszem és mit szeretnék enni, hogy legyen elég adatom az új webappomhoz, és gyorsabban tudjak fejleszteni belőle. Kicsit sok meló lesz ezt összerakni, de lehet, megpróbálom — a blognak is jól jönne, mert különben biztosan elfelejteném.

Terveztem mediterrán ételeket is, de az végül nem jött össze ezen a héten :D Na, ezen a héten igyekszem pótolni — már ki is néztem hozzá egy jó receptet, majd a következő blogcikkben megírom. Tonhalat is szerettem volna enni, végül sikerült egy kis pástétom formájában — bár az utolsó nagyszálkás élmény óta kicsit tartok tőle, de majd leküzdöm magamban.

Zárásképp valami más témát is hoznék, nem étel-vonalról.

A héten végre elkezdek edzeni. A műtét miatt eddig nem terhelhettem meg magam, de már nagyon vártam ezt a hetet — annyira jó lesz újra mozogni. Megyek is futni egy jó kis pályára. Rendeltem is hozzá egy haskötőt, hogy vigyázzak a sérv kialakulására, illetve a műtéti területre a hasamon. Emellett a haveremmel csütörtökön elszökünk edzeni egy belvárosi terembe. Várom már, jó lesz — csak nagyon oda kell figyelnem magamra.

Végül volt egy elég furcsa felismerésem is, amire nem számítottam a 35 évem alatt: érdekelnek a túlélős dolgok. Például kint aludni az erdőben pár napig — sátorral vagy anélkül —, főzni (akár hozott, akár ott fellelt alapanyagból), tüzet rakni és hasonlók. Nagyon jó lenne ezt egyszer kipróbálni. Rengeteg videót nézek erről a neten, és tényleg feltölt. Egyszer talán tényleg elkezdem csinálni is, nem csak álmodozom róla — de egyelőre annyi más terv és cél van, hogy erre nem nagyon jutna időm. És még egy csomó mindent nem is említettem, amit szeretnék majd csinálni — simán megtölthetnék vele 10 oldalt, amit nem kéne, mert így is ez a leghosszabb blogcikkem eddig 😀

Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy megint írhattam ide — attól függetlenül is, hogy ezt valaha bárki elolvassa-e.

Ui: épp egy görögös csirkés, rizses, tzatzikis kaját készítek, miközben ezt írom 😀

Sziasztok, és jó étvágyat! :D