A jó hét — gamer PC és egy új álom

Sziasztok!

Újabb hét telt el, és hála istennek nem volt eseménytelen — mindjárt részletezem is bővebben. Mondhatjuk úgy is, hogy rendesen megnöveltem a dopaminomat :D Ettem jókat és rosszabbakat is (de igyekszem ez utóbbit már visszaszorítani). Szóval unalmas semmiképp nem volt, maradjunk annyiban.

Elsőként az étkezésemet fejteném ki. A hétről ezeket emelném ki:

Lilahagymás, tonhalas rántotta, paradicsomkockákkal és pirítóssal

Ez összességében nem volt egy szokványos rántotta, az biztos. És laktató volt, az is biztos. Ezt nem csak onnan tudom, hogy tele lett tőle a hasam, hanem mert eleve éhesen álltam neki, és úgy gondoltam, 4 tojás pont elég lesz, talán még kevés is. Hát maradjunk annyiban, hogy a 3 is bőven elég lett volna. Nem baj, jó tapasztalat. A paradicsomot amúgy szépen meghámoztam, kimagoztam, majd apró kockákra vágtam — teljesen divertikulózis-barát volt.

Négysajtos, tejszínes-paradicsomszószos, orsós tésztás csirke

Na, ez az a kaja volt, amit konkrétan három napig ettem. Az előző rántottából kiindulva itt sem találtam el az arányokat, és megint nagyon éhesen kezdtem hozzá, így kicsit sok lett. Nem baj, elfogyott. Ízre egész jó volt. Általában az szokott lenni, hogy egy-két nappal később érnek össze igazán az ízek — na, itt fordítva történt xD, frissen volt jobb. Itt a tanulság: teljesen rozsdamentes acélból készült lábasban az étel alja odaég, ezt figyeltem meg, és nem csak ennél az ételnél fordult már elő. Úgyhogy az ilyen lábas majd más főzési folyamatokra lesz jó — például vízben forralásra, ahol nem ég oda semmi. A lényeg, hogy mivel kicsit leégett az alja, felkapargattam, és a harmadik napra már nem volt annyira acélos... elég sajátos íze lett :D A sajtok amúgy: natúr sajt, trappista, parmezán és mozzarella.

Rakott csirke burgonyával, tejföllel nyakon öntve (egytálétel)

Itt megjegyezném, hogy szerintem az életem során elkészített összes kaja közül ez ízre simán benne van a top 5-ben. Brutálisan finom volt — nem is tartott ki három napig :D Top 1, 10/10, legalábbis az én szájízem szerint. A burgonya tökéletesre főtt, a csirke kockákban volt, és a csirkefűszertől tökéletes íze lett. A szósz pedig tejföl, majonéz és zöldfűszerek. Az egészet egy jénai tálba raktam, és sütőben 180 fokon, nagyjából fél óra alatt készre sütöttem. Előtte a burgonyát előfőztem, a csirkét pedig hagymával kissé lepirítottam serpenyőben, és utána pakoltam össze a tálban az alapanyagokat. Amikor kész lett, a sajt tökéletes aranybarna volt, és amikor villával szedtem szét, gyönyörűen nyúlt — az alja még nagyon nyúlós volt, a teteje viszont szépen pirult. Uuh. Szóval az ízek tökéletesen el lettek találva, pedig a csirke mennyisége mindössze 250 gramm volt. Azt hittem, kevés lesz, de két főre tökéletes adag volt.

Itt már csak említésképp: a hétvégén volt egy kis szokásos rendelős adag is — egy pad thai tojásos-csirkés tészta, egy nápolyi, minőségi szalámis pizza, és egy jó kis kontaktgrilles melegszendvics (na, azt már én csináltam, nem rendeltem).

A gamer PC

Ahogy a bevezetőben említettem, volt a héten pár dopaminnövelős esemény is. Az első, hogy vettem magamnak valamit, amire gyerekkorom óta vágytam. Eddig sajnos nem tehettem meg, de most sikerült megteremtenem hozzá a feltételeket — így hát vásároltam egy gamer PC-t :D Áh, imádom! Egész hétvégén azzal kockultam, és úgy érzem, mostantól hosszú évekig én is játszhatok azokkal a játékokkal, amik épp aktuálisan hype-ban vannak — nem csak pár év múlva, amikor már kisebb a gépigényük. Jó érzés, hogy ezt meg tudtam tenni magamért. Az elmúlt időszakot is tekintve úgy érzem, tökre megérdemlem, hogy magamra és a lelki világomra is gondoljak. És ha ehhez egy jó erős gamer PC kell, akkor hát legyen. Egyszer élünk — és az a helyzet, hogy most hipergyorsan is!

Az új álom: bushcraft

A másik esemény pedig egy felismerés, ami eddig valószínűleg elkerülte a figyelmemet: imádom a bushcraft világát. Ez most, az elmúlt napokban fogalmazódott meg bennem igazán, és folyamatosan erősödik. Még keresem hozzá a megfelelő gondolatokat — hogy pontosan miért is akarom ezt, és hogyan. Elég kusza még minden a fejemben, de nagyjából annyit tudok, hogy nagyon tetszik, amikor kint vannak a vadonban — erdőben, tisztáson, vagy bárhol, ahol nincs ember, csak a természet és ők. Saját kézzel felépíteni a tábort, fát gyűjteni, tüzet rakni, ételt készíteni, és élvezni az egész környezetet — szerintem ez brutális dopamint és boldogságot okozna.

Azon még nem sokat gondolkodtam, hogyan akarom ezt megvalósítani, de annyit tudok, hogy itt Magyarországon nem egyszerű ilyet csinálni az erdőkben. Sokszor van tűzgyújtási tilalom, csak kijelölt helyeken lehet, maximum 24 órát lehet ott tartózkodni, és összességében elég korlátozottak a lehetőségek. Szóval nem egyszerű — de nem is bánom, mert valahol el kell kezdeni, és nem hiszem, hogy egyből egy alaszkai, egyhetes táborozásba vágnék bele xD Ha egy kis, körbekerített tóparton sátrazom, főzőcskézem és tüzet rakok, ahol lehet, az egyelőre jó pár alkalomra bőven elég inger és tapasztalat lesz. Aztán majd lehet növelni a tétet — bőven van hova. Például arra gondoltam, hogy egy végcél akár egy norvég fenyvesben való sátrazás lehetne, az északi fény alatt. Na, az a wow-kategória lenne. Jézusom, talán most találtam egy új bakancslistás elemet, amiről eddig nem is tudtam. Ezek hol voltak eddig??

Ráadásul tervben vannak ilyen főzős-sütős videók is a YouTube/TikTok platformokra, vagy ahol egyáltalán van értelme. Amúgy is szerettem volna egyszer videós formában is rögzíteni azt, amit itt a blogban leírok (talán ezt még nem is említettem itt), és ezt akár össze is lehetne kötni — mondjuk havi egy bushcraft/túlélős, vadonban főzőcskézős videós tartalommal. Lehet, hogy nem is lenne rossz. Érdekességképp: Magyarországon jelenleg nincs ilyen stílusú tartalomgyártó, vagy legalábbis ez a réteg egyáltalán nem telített :D szinte senki nem foglalkozik ezzel magyar nyelven. Jó kis rés ez.

Összefoglalva

Ez egy egész jó hét volt. Talán meghatározó is — lehet, hogy ha később visszagondolok rá, azt mondom majd, hogy na, itt indult el valami jó dolog. Ki tudja. Szerintem a heti étkezésemen már javítottam a junk food terén, mert amit rendeltem, az sem volt annyira rossz. A gamer PC-t egyszerűen imádom, és hosszú évekre kiszolgál majd (például a YouTube-videók vágásánál is), az új bakancslista-elem és a friss hobbi megtalálása pedig teljesen felpörget. Boldog vagyok, hogy rátaláltam. Zárásképp annyit: a kaját 100%, hogy magammal vinném a táborozáshoz — egyrészt mert a halat nem szeretem (tartok a szálkáktól), másrészt mert nem fogok semmilyen vért ontani az erdőben az én kis hobbim kedvéért.

Ja és majdnem elfelejtettem, hogy a héten voltam futni… Húúú nem is részletezném. Annyi, hogy 1 órán keresztül lihegtem még utána. Félóra teljesen megölt :D jövő héten folytatás!

Legyen jó napotok, és egyetek jókat!

Vona