A költözés

Sziasztok!

Kicsit hosszú napokon vagyok túl. Nem is nagyon volt erőm írni, de már kezdtek összegyűlni a fejemben a dolgok, így éreztem, hogy ideje kiírni magamból.

A lényeg, hogy az elmúlt héten megvolt a nagy költözés. Nem volt egyszerű menet — rengeteg utazás, pakolás, megint utazás, megint pakolás (ha esetleg nem említettem volna). Sok korai kelés (amúgy is korán kelek, de ilyenkor még korábban), és rengeteg teendő. De hát ez ezzel jár. Nem sajnáltatom magam, mert számomra ez egy pozitív változás — csak még szoknom kell.

Egész hétvégén a meglévő holmik elhelyezése volt a feladat: dobozok kicsomagolása, és végtelen számú bevásárlás. Lehet, hogy kicsit túl is vásároltam magam, mert szeretem, ha minden eszköz és tárgy megvan, kéznél van. Bár még így is van pár dolog, amit be kell szerezni — majd idővel megoldódik, tudom.

Mondtam korábban, hogy a költözés után rendszerszintű étkezést szeretnék bevezetni. Hogy őszinte legyek, lehet, hogy még kell egy kis idő, mire ezt a rendszert egyáltalán elkezdem építeni, mert most az energiám nagy részét ez az új élethelyzet viszi el.

Természetesen enni továbbra is kell, így ezt meg kellett oldani. Amíg a konyhai berendezéseket és eszközöket be kellett szerezni, addig a hűtő üres volt, így muszáj volt ételt rendelni. Mivel a feleségemmel Budapesten élünk, erre bőven volt is lehetőség. Megmondom őszintén: a legelső kajaélménnyel az új lakásban kicsit bűnbe estünk, mert a McDonald'sból rendeltünk — mentségünkre legyen mondva, hogy chicken nuggetset ettünk. Nem éppen dicső pillanat, de nem is tragikus. Az életfilozófiám nem az, hogy „jaj, a gyorskaja förtelmes dolog" — hanem hogy nagyon ritkán belefér. A lényeg a mértékletesség. Ha az étrended 95%-a tökéletesen egészséges, és a maradék 5% havonta 2-3 napra esik néhány kevésbé egészséges étellel, az szerintem még belefér. Nem vagyok szakértő, lehet, hogy tévedek, de jelenleg így gondolom.

Az első kaja tehát egy kis bűnbeesés volt. Utána még pár napig muszáj volt rendelnünk, mert nem maradt idő se vásárlásra, se főzésre. Így a következő napokon kijevi csirkemellet ettem édesburgonyával, majd másnap — ha jól emlékszem — ugyanezt.

Ezután már természetesen elmentünk vásárolni egy közeli hipermarketbe, és sok jó, egészséges alapanyagot be is szereztünk — vagyis egy részüket, mert mindent egyszerre úgysem lehet, és hülyeség is lett volna megpróbálni. A hétvégére bőven elég volt a vásárlásból, komolyan.

Az első főzés az új lakásban egy boltban vásárolt, előre pácolt csirke volt: az egyik zöldfűszeres-fokhagymás pácban, a másik baconbe tekert, szintén fűszeres grillcsirke. Mellé burgonyát készítettem a saját kifejlesztett technikámmal (majd egyszer csinálok róla videót) — a lényege, hogy belül puha, kívül ropogós legyen, bő olaj nélkül. A csirke nehezen sült át, mert elég vastag volt, így hosszadalmas lett a folyamat. Amúgy nem is nagyon szeretek bolti, hasonló csirkemelleket venni — inkább azt, amit magam készítek elő, a fűszerezéssel és a vastagsággal együtt. Ez most túl vastagra sikeredett, bár utólag alakíthattam volna rajta. Na mindegy.

A következő napon ismét próbáltam főzni. Sokat gondolkodtam, mi is lehetne, mi kéne, aztán a közösségi médiában és a YouTube-on szembejött velem jó pár ázsiai recept. Gondoltam, ez egy isteni jel — ennek kell lennie az első igazán egészséges fogásnak a sok nem túl jó gyorskaja és rendelés után.

Az ázsiai fogás rendkívül egyszerű volt — talán túlságosan is egyszerűre sikeredett. Utólag belegondolva, illetve már evés közben az járt a fejemben, hogy jól jött volna bele még pár alapanyag. Nem baj, majd legközelebb. A recept ennyiből állt: a rizst ragacsosra főztem, hagytam kihűlni, majd tojással összekeverve enyhén megpirítottam — ez lett a köret. Aztán egy nagy serpenyőben csíkokra vágott csirkét pirítottam meg. Hozzáadtam fokhagymát, szójaszószt, balzsamecetet, sót, borsot. Ezt összekevertem, összeforraltam, a végén pedig teavajjal dúsítottam, ami kicsit krémesebbé tette az egészet. A csirke szerencsére szépen beszívta a szószt. Végül egész finom lett — csak, ahogy említettem, evés közben eszembe jutott, hogy jól jött volna bele valami zöldség is, mondjuk hagyma vagy valami roppanós zöld. Na, majd legközelebb.

Ahogy említettem, jelenleg nincs túl sok energiám a kitervelt adatbázis építésére — egyelőre annak örülök, ha túlélem a mindennapokat, és sikerül kitalálnom, mit fogok enni. Azt találtam ki, hogy a preferált konyháimat vegyesen próbálom készíteni a héten, hogy egyiket se unjam meg. Például ezen a héten volt ázsiai (ez megvolt), utána jöhet mediterrán, aztán olasz (ami nagyjából ugyanaz a kategória), majd valami magyaros vonal, de egészségesebb kivitelben. Ezt az ötletet valószínűleg rögzítenem kell majd a rendszerben, az étkezési ritmusom részeként.

Nagyjából ennyi történt velem az elmúlt időszakban. Hát mit mondjak — nem unatkozom.

Legyen szép napotok!

Vona