Steak, egy elrontott olasz recept és egy tervezgetős hét

Hello hello!

Ez már a 7. blogposzt, és őszintén nem számítottam rá, hogy egyáltalán a 3. vagy a 4.-ig eljut a dolog. Élvezem, és kezd egyre jobban összeállni bennem, hogyan is kéne ezt jól csinálni. A hangsúly a „jól"-on van. Ezért kitaláltam pár ötletet, amit fokozatosan, a későbbiekben be is vezetek majd a blogolás folyamatába. Az a fránya maximalizmus állandóan visszaköszön. Egész jó ételeket ettem most, rengeteg zöldséggel és egészséges alapanyaggal (persze most is volt egy-két csaló kaja, de nem vészes).

Évfordulós vacsora

A feleségemmel a hét elején ünnepeltük az évfordulónkat, így arra gondoltunk, megünnepeljük egy jó kis éttermezéssel. A szokásos helyre mentünk, mint mindig (abban még sosem csalódtunk, biztos, ami biztos). A vacsora egy hátszín steak volt, medium well-re sütve. A köretet nem apróztam el: járt hozzá cheddaros tört burgonya, coleslaw saláta, és külön kértem mellé loaded potatót is, ami úgy nézett ki, hogy egy egész burgonya félbevágva, héjastul, megtöltve cheddar sajttal, újhagymával és tejföllel. Isteni, egyszerűen. Imádom, nem tudom megunni. Ezt a menüsort valószínűleg életem végéig enném. Tökéletes este volt!

Meggyleves

A feleségem készített egy isteni meggylevest. Ezen nincs mit szépíteni, nagyon finom volt — pár tányérral el is fogyott. Hogy hogyan készült? Meggy, tejszín, tej. Kész 😀

Ázsiai vonal

Készítettem egy jó kis ázsiai ihletésű tésztát. Csak a szokásos ment bele: csirke, zöldségek (hagyma, répa, paprika, újhagyma), szójaszósz, balzsamecet, és spagetti helyett — véletlenül — vastag, hosszú cérnametélttel csináltam :D De amúgy egész jó lett így is. LOL.

Olasz vonal

Nem maradhatott ki most sem az olaszos vonal. Lassan szokássá kezd válni — sőt, szerintem már az is. Bár eddig is az volt. Egy szokásos tonhalas-paradicsomos tésztát készítettem. A csavar, hogy láttam a YouTube-on egy tök jó receptet, amit egy olasz séf csinál. Mondom, leutánzom. Aha, hát persze, hogy nem jött össze. Illetve majdnem sikerült, csak sajnos elrontottam. A lényeg, hogy apránként adagoltam hozzá a serpenyőben a hozzávalókat (olívaolaj, bazsalikom, fokhagyma, kis paradicsom, olívabogyó, kapribogyó), közben ment bele egy kis főzővíz is, és kezdett elég komoly illata és összetett íze lenni. Aztán amikor a paradicsomszószt kellett volna hozzáadni — csak egy egészen kicsit —, hát én mit csináltam? Hozzáadtam az egész dobozzal XD Merthogy ez nem sok adag, nehogy már... :D Így kaptam egy felhígított ízű paradicsomszószt, egy pici tonhallal :D Nem baj. Életem hibája volt, mert majdnem összejött egy profi recept, de majd legközelebb újra próbálom.

Amúgy a recepthez külön vettem is egy bazsalikombokrot a boltban, mondom, legyen friss. Azóta átültettem saját cserépbe, és nevelgetem. Tök szépek. Reméljük, életben maradnak.

Illetve majdnem kihagytam, hogy ettünk a feleségemmel egy jó olasz pizzát is: paradicsomszósz, olasz sonka, mozzarella, parmezán, rukkola. Szerintem egyáltalán nem trash food, de egészségesnek sem mondanám. Érdekes, hogy a pizzát nem vesszük egészséges kajának, pedig a feltétek abszolút azok. Elgondolkodtató.

Görög vonal

A terv az volt, hogy készítek egy jó kis görög salátát, mindenféle jó zöldséggel és sajttal, ahogy a görögöknél szokás. Jó elképzelés volt. A valóság? Bementünk a helyi gyrosozóba, és vettünk egy gyros tálat :D Mentségünkre szóljon, hogy brutálisan finom volt, és friss alapanyagokból készült, tehát nem volt „annyira" egészségtelen. Junk foodnak sem mondanám.

Új menüpontok / stratégiai tervezgetések

A heti étkezésről ennyit. Amiről a bevezetőben beszéltem, az pedig az lenne, hogy a 7. blogcikkemnél előjött bennem egy érzés (ami még egyáltalán nem sok, sőt), hogy lassacskán jobban kellene strukturálnom a blog szövegét. Eddig is próbáltam különválasztani az ételes részt és a saját véleményemet, de most már egyre inkább azt érzem, hogy a jövőben ezt a két témát tényleg külön kell szednem. Tehát egy blogcikkben csak ételek, egy másikban csak a gondolataim — mert így nagyon keverednek.

Mivel egyetlen olvasóm sincs még, semmilyen visszajelzést nem tudok kapni, így a saját megérzéseimre hagyatkozom. Nem hiszem, hogy már a következő héten így fog menni, de belátható időn belül meg fogom csinálni a szétválasztást. A meglévő blogcikkeket így hagyom, de a következőket lehet, hogy már külön szedem. Így lesz majd külön menüpont (vagy valami kattintható fülecske), hogy ételek és gondolatok — vagy valami ilyesmi néven.

Illetve lehetséges, hogy több rész is lesz, mert nem csak azt szeretném blogolni, hogy miket eszem, hanem szeretnék segíteni az embereknek a saját tapasztalataimmal a műtét előtti, közbeni és utáni élettel kapcsolatban. Ezt mindenképp külön kell szednem, mintegy fix információforrásként, ami nem valószínű, hogy minden héten frissül, de azért fog. A múltbeli események ugye már nem változnak, de a jövőbeliekről — például az étkezésekről, a gyógyulásról — még van mit írni. Így tehát valószínűleg három új menüpont lesz, és a blogcikkek nem lesznek annyira összesűrítve, hanem szellősebb, olvashatóbb formában jelennek meg. Utólag is elnézést kérek, hogy ez így most alakult ki bennem, de jobb később, mint soha.

A Twin app fejlesztéséről

Említettem már, hogy a nagy célom egy webapp lefejlesztése, amivel elsősorban magamnak segíthetek, és később — ha rendesen leteszteltem — közzé is teszem, hogy másoknak is hasznára váljon. Jelenleg folyamatban van a fejlesztése. Mondjuk főleg fejben, mert egyelőre inkább csak ötletek vannak, és azokat jegyzetelem. Ami már kész, az a pénzügyi modul. Folyamatosan tesztelem, és hasznos, mert használat közben egyből kibuknak a bugok. Nagyjából egy hónapja megy a tesztfázis. Tényleg nagyon hasznos a hosszú távú tesztelés, ezért az összes modult magamon fogom tesztelni.

Stuart megmenti az univerzumot (nem)

Jézusom, annyira boldog voltam egy random estén, amikor kaptam egy e-mailt a HBO-tól, hogy elindult a Stuart megmenti az univerzumot. Mondom: miiivaaaan?? Tudtam, hogy lesz egy Agymenők-spinoff, de arra nem számítottam, hogy már nézhető is. Úgyhogy abban a másodpercben el is indítottam, és uramatyám, imádom :D Nem akarok spoilerezni, de a régi Sliders című sorozatra emlékeztet, csak az Agymenők szereplőivel és poénjaival... Mesteri. Alig várom a következő részt! 😀

Összegzés

Tehát ez is eljött: a 7. blogposzt, és lassan jön a 8. is — pedig nemrég kezdtem. De gyorsan telik az idő, istenem... Ezt a hetet amúgy sikeresnek ítélném étkezés szempontjából. A bevezetőben említettem az egy-két botlós kaját, de igazából annyira nem is mondanám botlásnak — mert mégis mi botlás egy jó olasz pizzán és egy jó gyros tálon? Ugye? Na ugye :D

A steak íze pedig még mindig a számban van. Mikor lesz már megint jövő ilyenkor? Valószínűleg szomorúan konstatálom majd, hogy hamarosan — mert két pillantás, és megint eltelik egy év. Úgyhogy a kérdésemre a válasz: hamarosan...

Remélem, az új terveimet meg tudom valósítani a blogposztokkal, hogy különszedjem őket, és tényleg olvashatóbb legyen — ha majd egyszer valaki elolvassa, ne folyjon ki a szeme a sok szövegtől. A Twin app köszöni szépen, él és virul, épülget szép lassan, Stuart pedig valószínűleg nem fogja megmenteni az univerzumot (nem is baj). Minden a terv szerint halad.

Jó hetet mindenkinek, és találkozunk a következő héten! Bazingaaa